Uj blog!

Sziasztok!:) Mostnaban nem szoktam új reszt írni aminek oka, hogy nem érzem izgalmasnak,jónak a blogot. Ezert új blogot kezdtem el! Remélem tetszeni fog!:) Iratozzattok fel, írjatok hozzaszolast ha tetszik nektek, annak nagyon orulnek<3

Blog linkje: http: //between-youand-me.blogspot.hu/

9.Az Álmok valóra válnak

- Mi?- dermedtem le, mert amit Jaden mondott elég meglepő volt. Én, vele, a nagy színpadra?
- Jól hallottad... Kérlek! Akarom hogy velem gyere!-  ült fel az ágyra és a két kezemet fogta meg, mélyen a szemembe nézett és ettől teljesen lázba jöttem.
- Nem is tudom Jaden... ez olyan gyorsan jött.. Én már nagyon régóta nem énekeltem ember előtt! Több év után te vagy az első!- nyögtem ki. Nehéz volt ezt elmondani Jadennek.
- Akkor most itt az idő,- tette a kezét az arcomra és végig simította - holnap gyere el velem a stúdióba, és meghallgatunk! - mosolygott rám, és kutya pofival nézett a szemeivel. 
- Háát... oké!- mondtam vidáman.
Meg beszéltem vele hogy ma itt alszom és holnap bemegyünk a városba. 6 óra fele a paranormal jelenségek című filmet szerette volna megnézni Jaden. Nehezen bele egyeztem , és tudni kell rólam hogy én nagyon parás vagyok a horror filmeken. Vissza mentünk a nappaliba, és berakta a DVD-t. Előre szóltam Jadennek , hogy én félni fogok. Ő csak röhögött rajtam és perverzen mondta , hogy majd lebujunk a takaró alá. Én erre megcsaptam és csak röhögtünk. 
A film elkezdődött és nagyon féltem. Én mindig az ilyen filmek után nem merek el aludni, és sokszor megígérem magamnak , hogy több horrort nem nézek, de hát mindig megszegem.
Egy ijesztő résznél mikor a film főszereplője mögött áll egy démon , bebújtam a takaró alá és Jadenhez bújtam. Ő szorosan átölelt és a takaró alól kilátszódó fejem búbjára adott egy puszit. Aztán oda szólt, hogy már nincs ijesztő rész. Fel jöttem a takaró alól és gondolkodni kezdtem miközben Jaden karjai közt voltam.
Justin ugrott be... hogy én bele estem és tovább is álltam. Jaden mikor megjelent akkor minden megváltozott , olyan mintha új dolog kezdődne az életemben. Elkezdtem rágódni azon , hogy holnap mi lesz... meg fognak hallgatni, és lehet ki állok Jadennel a nagy színpadra. Ami valójában az álmom. Sztárok közt lenni, dedikálni a rajongóknak a képeim, koncerteket adni, hogy  paparazzók fotózgassanak. Vannak sztárok akik utálják ezt az életet, de én nem.Én pont hogy erre vágyok. Az újságokban benne lenni és még minden ami egy sztárnak benne van az életében. El álmodoztam hogy sétálok és egyszer csak rajongók futnak le és sikítoznak. Talán most sikerülhet az álmomat megvalósítani?
A film fél nyolc fele vége lett. Nagyon örültem neki, hogy túl vagyok rajta.
- Na, túlélted?- nézett rám jaden és gúnyos módon mondta. 
- Képzeld! - nyújtottam ki a nyelvemet rá és egy durcás pofit vágtam. Amire ő maga fele fordította gyengén az arcom, és szépen lassan közeledve megcsókolt.


***********Másnap reggel*
^^ Jaden szemszöge^^

11 óra volt és már készülődtünk a városba. Chynti ki lépett a mosdóból és egy állati dögös ruhában volt- lábak kint-

- Váó! gyönyörűen nézel ki!- nyomtam puszit az arcára.
-Aranyos vagy,indúlhatunk?- kérdezte izgatottan.
-Persze na gyere induljunk!-megfogtam a kezét és kimentünk a ház elé. A kocsi ami visz minket az már várt ránk. Kinyitottam úri ,férfi módra Chyntinek az ajtó és beszálltunk a kocsiba.
- Már nagyon várom.- mondtam Chyntinek aki egyet értett velem.
A gondolataim elkalandoztak, a volt barát nőmön kezdtem gondolkodni Jessikan, akivel pár hete szakítottunk. Egész éjjel írogatott , hogy találkozzunk. Én végül bele egyeztem, amit megbántam. Remélem csak egy egyszerű "baráti" találkozás lesz! Chyntinak nem kell tudnia, nehogy félre értse. Tudom milyenek a lányok. Nagyon jól éreztem magamat Chyntivel tegnap, és tényleg érzek iránta valamit, de Jessika iránt is.Ő lesz mindig is az a lány aki iránt nem fogom elveszteni az érzéseim. Még ismerkedek Chyntivel egy kicsit aztán meg lássuk mi lesz. Tegnap tényleg komoly érzéseket váltott ki belőlem, de gondolkodtam és nem akarom el sietni... szerelmes se szeretnék  lenni. Chynti  egy fontos személy nekem, de csak ennyi.

Lassacskán megérkeztünk. Justin haverom (Justin Bieber) írt nekem hogy épp a stúdióban van tehát találkozunk majd. Bekísértem Chyntit az épületbe és Justinnak mutattam be. Nagyon megszeppent és zavarba jött Chynti. Próbálta vissza fogni magát , de látszód ott rajta hogy "ő is"  oda van _Justinért. Mint ahogy mindenki. Bekísértem a felvevő terembe és zenét kapcsoltunk neki. Míg ő énekelt mi Justinnal beszélgettünk és hülyültünk a váró terembe. Váratlan vendég jött be. Selena jelent meg ott.( Selena gomez)
-Sziasztok fiúk, ti meg?- ült le mellénk vidáman.
-Selena! - hajólt oda nagy örömmel Justint - én dalt vettem fel, Jaden meg az egyik barátját hozta el meghallgatni.
- Értem.. Akkor én bemegyek megnézni. Hogy is hívják?- állt fel  a kanapáról.
-Chynti!- válaszoltam Selenának.
Selena bement hozzá, és hosszú idő után az ajtón nagy röhögéssel jöttek ki mind a ketten. Amin Justinnal meglepődtünk. Épp azt beszélték, hogy elmennek egyet ebédelni.

8. Valami furcsa dolgot váltasz ki belőlem..

^^ Jaden szemszöge ^^

- Megérkeztünk, fiatalok!- szólt oda a sofőr egy lágy mosollyal.
Kiszálltam a kocsiból és kinyitottam Chyntinek az ajtót. Azokkal a gyönyörű sötét barna csillogó szemeivel a szemembe nézett és egy nagy mosollyal kiszállt a kocsiból. A sofőr elment a kocsival mellőlünk és befelé vettük a házba az irányt. Kinyitottam az ajtót és elém engedtem Chyntit. Egy fekete rödid gatyában volt egy csíkos trikóban ami bevolt túrve a gatyába és egy rövid szárú fekete cipő. Ami nekem nagyon tetszett mert gyönyörű vékony lábai vannak. Felmérte a házat, én meg mögötte álltam és nem tudtam levenni a szemeimet a " rövid gatyájáról ". Kit is ártatok, kimondom stíröltem.
- Na és mit szeretnél csinálni? - fordult meg, amire én felkaptam a fejemet mert az eszem meg a szemem máshol kalandozott.
- Jah... Ő.. Nem is tudom... Kérsz valamit?- kérdeztem tőle felriadtam az álmodozásaimban.
- Nem köszönöm! - röhögte el magát rajtam. Ettől teljesen zavarba jöttem és gyorsan kitaláltam valamit.
- Gyere nézzünk meg egy filmet!- gyorsan mentem előre és a nappaliba vettem az irányt. Elő vettem a laptopomatés a twitterbe léptem be -  Egy pillanat csak kiposztolok twitterre valamit.
- Jó,jó.- ült le mellém.
Hátra fordultam és el kalandoztam a szemeiben. Közeledtem hozzá és a gyönyörű ajkait néztem. Ő is viszonozta ezt és az ajkaink pár centire voltak egymástól.
** ting ting **
csörrent meg a telefonja és mind a ketten elkaptuk a fejünket. Zavarba jöttem és a laptopomhoz vissza fordúltama. Olyan gáznak éreztem ezt az egészet.

^^ Chynti szemszöge ^^

- Háló? - szóltam a telefonba. De nem érdekelt hogy ki az csak az járt az eszemben hogy majdnem meg csókoltuk egymást Jadennel, és nagyon zavarban voltam.
- Chynti! Az pl. nem jutott eszedbe, hogy én nem hordok magammal telefont? - kiabált a telefonba 
Don bácsikám, amire meglepődtem. Még Jaden is hátra kapta a fejét... - Amikor megtaláltam az üzeneted futottam haza hogy fel tudjalak hívni a vezetékesről! Nem tudtam hogy mégis hova tűnhettél ebben a kicsi faluban, mégis hova mehettél?! - kezdett megnyugodni a hangja.
- Háát... ő.. Bocsánat. De viszont...- álltam föl a kanapéról és halkan meg kérdeztem Jadentől , hogy merre van a mosdó, mire ő egy folyosó felé mutatott , ott volt egy ajtó a legvégén ,bementem és ott folytattam a mondani valómat Donnak. - találkoztam egy ismerősömmel akinek a nagyszülei itt laknak és áthívott magához!- hazudtam. Nem mondhattam azt neki hogy egy Jaden nevezetű fiúval találkoztam aki egy nagy híresség.
- Lány vagy fiú?- kérdezte gyanakvóan.
- Lány!- vágtam rá azonnal.
- Hát jó, örülök hogy találtál valakit akivel eleszel. Ott alszol? Bár ez hülye kérdés biztosan együtt akartok lenni! - röhögött Don.
- Igen, itt alszom!- ezt nem kellett volna mondanom, de ha hazudok mindenre gondolkodás nélkül rávágok valamit.
Donnal elköszöntünk a telefonban és kinyomtam. A szekrénynek dőltem ami a WC mellett volt és elkezdtem gondolkodni mit mondok Jadennek. Pár perc múlva kifelé vettem az irányt, és mikor nyitottam volna a mosdó ajtaját Jaden nyitotta ki.
- Minden rendben van?- kérdezte aggódóan.
- Persze, aranyos vagy hogy megkérdezted! - a reakciója egy óriási mosoly volt . Valahogy a szemeink egymáséba akadtak. Mélyen a szemembe nézett. A szemeink olyanok voltak mint az ikrek. Barna nagy szemek.
- Olyan más vagy, olyan dolgot váltasz ki belőlem mint még egy lány sem! Kb. 2 órája ismerkedtünk meg mégis olyan mintha nagyon régről ismernénk egymást. Mintha már találkoztunk volna. Nem értem... Még sose volt olyan érzésem, hogy biztos legyek benne hogy ő kell nekem. Lehet nagyon ciki, de mégis ebben a pár órában olyan jól éreztem magam. - ezeket a szavakat hallva, a kezemet a az arcán végig simogattam és megcsókoltam. Mintha tudná mire gondolok, és kimondja az érzéseimet. Mert érdekes... pont ezt érzem én is. Talán nem ez volt az első együtt töltött pillanat. Ha arra nem emlékszek hogy a bácsikámnál már többször is voltam, és egy hope nevű lovam is van akkor erre sem emlékezhetek. Pedig utoljára 8-9 éve  voltam itt.
Megfogta a kezemet és vissza mentünk a nappaliba. A kanapén ülve pár perc múlva az ölembe nyomta a laptopját és mutatta olvassam el. A twitter adat lapján volt, és egy új poszt volt kint neki amiben ez volt írva:

Bevallom nektek , hogy sose éreztem így egy lány iránt mint most. Talán csak pár órája ismerem de mégis olyan különleges dolgot vált ki belőlem...:)

.

Amikor elolvastam lassan a fejemet felé fordítottam,a laptopot az asztalra le tettem és lassan oda bújtam hozzá. Olyan bítonságban éreztem magamat. Azt szerettem volna hogy ez a pillanat sose múljon el.
- Menjünk fel az emeletre a szobámba ezen a kis kanapén nem férünk el.- Rábólintottam és a karjaiból felálltam.
Felmentünk a szobába és az ágyra feküdtünk le ahol kisebb-nagyobb harcokba kezdtünk. Végül én rá ültem a hasára és magához húzott lassan és gyengéden.

(1 órával később)


- Te tudsz énekelni? - kérdezte Jaden amire én érdekesen felkaptam a fejemet. Van hangom de sose mutattam meg senkinek. Mindig a zuhany alatt énekeltem, azt meg senki sem tudta. Kettő ember volt aki tudta, hogy van hangom. Az meg nem más, mint édes anya és édes apa. Emlékszem mindig együtt énekeltünk. De azóta meg sem szólaltam senki előtt. Még Stella előtt is csak úgy énekeltem hogy a zene ment hangosan.
- Hát ő..-  egy emlék ugrott be ami bíztatott , hogy elmondjam Jadennek az igazat a hangomról.
Amikor anya és apa † azt mondták , hogy nekem színpadon kell lennem. Akkor nagyon büszkék lesznek rám. Ez járt az eszemben.-Igen tudok..- végül kimondtam, eléggé szégyenlősen de csak anyáékra gondoltam.
-Igen?- lepődött meg és fordult velem szembe - Hallhatom?
-Nem is tudom...- nagyon régóta nem énekeltem ember elött, és zavarba voltam.
- Na, kérlek!- végül bele egyeztem hisz nem tudtam ellen állni a könyörgésének.
A telefonomat előkotortam a zsebemből és a zenékhez mentem, lapozgattam és keresgettem zenéket, és beraktam a Justin Biebertől a  As Long As You Love Me című zenét.
Amikor elénekeltem a szája tátva maradt. Le volt döbbenve.
- Te jó ég... Milyen gyönyörű hangod van..-csodálkozott- figyelj lehet hogy nagy kérés, de nekem lesz
egy koncertem pár hét múlva... Nem lenne kedved velem duettet énekelni ? Be kell mutatni az egész világnak
hogy mennyire csodás vagy, és tökéletes hangú! Tudom hirtelen jött....De..

7. ismerkedés

Jaden Smith

- Jaden? te jó ég... El sem hiszem! Egyáltalán te mit keresel itt? Várj most ledermettem...- röhögött és közelebb ült .
Nem hittem el, hogy ez velem történik! Jaden a kedvencem, imádom! Sose hittem volna hogy egyszer ilyen közel leszek hozzá. Olyan mint egy álom ez az egész. Még  randizni is elhívott. Nagyon zavarban voltam.
Oda szólt a soförjének, hogy hova vigyen minket.
- Hát a nagy szüleim itt laknak és kiskoromban sokat voltam itt. Mindig megláttogatom őket. Nagyon szeretek itt lenni, itt nőttem föl. Mikor apa nem volt itthon, mindig jöttünk anyuval ide a szüleihez. - mondta a legaranyosabb módon. Rám mosolygott amitől nagyon zavarba jöttem.
Az úton végig beszélgettünk. Annyira aranyos és, és...
- Figyelj csak, ha lenne kedved egyszer ki lovagolni velem valamerre akkor hívj fel.- azt hittem hogy rosszul hallok. De meg kelett tartanom magamat, ne hogy azt higgye hogy valami őrült rajongó vagyok.Elkérte a telefonom és beírta a számát, és én is az övébe.
-Nagyon szivesen elmennék veled. Én bármikor rá érek... Apám ide költöztetett egy hónapra a nagy bácsikámhoz.  De New yorkban élek. És bármikor hívhatsz mert csak unatkozok... nem ismerek itt senkit.
- Oh értem. De azért mégis csak jó hogy itt vagy. Nem találkoztam volna ilyen gyönyörű lánnyal mint te!
-Szerencsés vagyok , hogy találkoztam veled!-mondtam neki és én is közelebb csúsztam felé, amire egy nagy mosolyt reagállt.
- Mivel te annyira unatkozol ezért örülnék ha ma átjönnél , ma úgy is egyedül leszek, mert elmennek a szüleim.
- Hát... Veled kettesben egy házban? Nem is tudom...-vágott egy szomorú pofit és kutya szemekkel nézett rám.- Na jó.. mivel ilyen aranyos arcot vágsz át megyek hogy ne legyél egyedül.-kacsintottam rá.

# Jaden szemszöge #

Láttok valami különlegeset Chyntiben. Annyira gyönyörű és kedves. Nagyon tetszik nekem! Remélem nem csak barátság lesz köztünk, és törtténi fog valami ma még. Még nem volt ilyen érzésem soha egyetlen lány iránt sem.

# Chynti szemszöge #

Ez egy álom. Ugye nem csak barátság lesz köztünk? Azt hiszem bele estem. Pedig nem ismerem még. Ő olyan más. Benne úgy érzem nem fogok csalódni.
Érdekes Don még nem hívott. Akkor szerencsére nem aggódos férfi. 

6. Megjöttem

-Na és..-szólt hozzám a fiú- honnan jöttél?- kaptam fel a fejemet.
-Ő...izé..New Yorkból..-mondtam zavartan ami nem vall rám.
-Szóval ide a nagybácsikádhoz költözöl..- állt föl a székről és a hűtőből ki vett egy doboz tejet- Kérsz?
-Ja igen..-húztam a számat- nem kérek köszönöm..
- Látom nem igazán örülsz neki!- nevetve mondta.
-Viccelsz? Nagyon haragszom az apámra hogy ide elküldött..Ez nem az én világom. Nézz már rám!
- Hát látom.. Egy beképzelt,öntelt, gazdag kis csaj vagy. De itt aztán húzd meg magadat. Itt nincsenek giccses boltok. - mondta gúnyosan amire én nagyon be pipultam.
Kimentem a házból Nickhez, de a kocsi sehol...
-Itt hagyott?-mondtam ledermedve. Teljesen kiakadtam hogy nem találtam.
Egy kocsi állt meg a ház előtt. Don bácsikám szált ki.
-Édes kicsi lányom, háát megérkeztél?- jött oda megölelni- Gyere körbevezetlek!-nagy mosollyal az arcán hátra mentünk a kertbe. A lovak szabadon futkároztak kint a legelőn. Bementünk az istállóban, ahol egy gyönyörű lovat vezettek ki. Szép ragyogó barna szőre volt.
-Emlékszel rá? Kiskorodban mindig rajta lovagoltál,de az nagyon régen volt. Ő volt a te lovad, vagyis háát még mindig.
- Ő,ő az enyém?
Ezért volt olyan érzésem hogy már jártam itt. Hogy nem emlékezhetek erre?
-Igen , - mosolygott rám Don - olyan 4 éves lehettél mikor a lovat megkaptad az édes anyádéktól..
-Te hát én nem egyszer voltam már itt!- néztem a lovat és próbáltam vissza emlékezni.
- Nagyon sokat voltatok itt. Mindig sírtál ha indultatok haza. Az egész nyarat itt töltöttétek.-könnyezett be a szeme - Na oda mész hozzá? Lássuk hogy hogyan tudsz lovagolni. Ugye nem felejtetted el?
-Az az igazság hogy nem emlékszek úgy semmire...-szégyelltem el magam - kevés dologra emlékszel...
- Nem baj. No de menj oda a lovadhoz, több mint 6 éve nem látott. Biztos örülni fog neked
Lassan oda lépegettem. A ló hátra kapta a fejét és felméregetett.Léptem oda hozzá hogy megsimogassam. Bújt hozzám a ló gyengéden. Már ha annak mondhatnánk.

 

-Megismer...-mondtam boldogan.
Vigyorgott Don és láttam hogy hullanak a szemeiből a könnyek. A lovat át öleltem a nyakánál.
- És arra emlékszel-e ,hogy milyen nevet adtál neki?-gondolkodni kezdtem- A Hope  nevet adtad neki.
-Hope..- megfordultam és léptem egyet előre.- Don, bemegyek a házba és átveszek valami olyan ruhát ami kényelmes és tudok itt mozogni.
- Rendben. Gyere bemutatom a szobádat. Aztán elmegyünk a faluba, kell vennünk pár dolgot itthonra. Na gyere már engedd el azt a lovat. Lesz még időd vele foglalkozni.- mosolygott rám.

Egy egyszerű ,rózsaszín színű , aranyos szobát mutatott be Don. Volt egy polc amin fényképek voltak. Volt egy kép mikor Hope-on ülök és az édes anyám állt mellettem. Tele volt a polc ilyen fényképekkel.
Don segített felhordani azt a sok bőröndöt amit magammal hoztam. Nagyon tetszett ez a hely ami meglepően érdekes.

^^ fél óra múlva a faluban ^^


-Várj egy pillanatot, maradj itt!- parancsolt rám Don és eltűnt.
Míg én álltam a kocsi mellett és már nagyon untam magam, mert már egy ideje nem jött vissza Don, ezért a táskámból kivettem a telefonom , hogy felhívjam Stellát. Amikor elkezdtem hívtam eléggé furcsa dolog történt és alig hallottam a nagy zajtól ami a telefonból jött.
-Haló Stella hallasz?- üvöltöttem hát ha meghallja amit mondok. Az emberek már hülyének néztek hogy ott üvöltözök a telefonba.
-Na itt vagyok..Bocsi csak koncertre jöttünk Markkal meg Justinnal.- hallotam meg Stella hangját sok idő zaj után.
-Tessék? Te koncertre mentél Justinnal és Márkkal?- lepődöttem meg és kezdtem kiabálni amire az emberek teljesen egy idiótának hittek.
- Igen, miért gond?- kérdezte magabiztosan.
- Hát ő nem is tudom? Nem is lenne baj ha felhívtál volna hogy miujság velem! Mert hogy amióta eljöttem azóta még egyszer sem hívtál vagy írtál, és ha most nem hívtalak volna biztos eszedbe se jutottam volna...- nagyon haragudtam Stellára.
- Na figyelj ide... Én nem fogom azzal tölteni az idejem hogy itthon üljek és várjak rád! Ezt most jegyezd meg amit mondani fogok! NEM VAGYOK A RABSZOLGÁD! Na és most elnézést de várnak rám. És nem szeretnék lemaradni egy számáról sem Selenának. Na puszi!- rám csapta a telefont.
Teljesen kiábrándultam Stellából! Ő nem ilyen. Mi történt vele? Nem értem... Még mikor elbúcsúztunk megígértük egymásnak mindig írunk vagy beszélünk mi történt velünk az nap...
Leültem a kocsiba és gondolkodtam. De nem tudtam sokáig a seggemen maradni és Don se jött még meg, ezért elindultam körül nézni a faluban hát ha találok valami érdekeset. Mivel Don bácsikám nem tudta a telefon számomat leírtam egy papírra és a kocsi ülésére raktam. A papírra ezt írtam

                             
xxxxxxxx ez a számom!
             Elmentem körül nézni! Majd hívj fel hogy merre vagy!
              Chynti

Elindultam és egy vásárba kötöttem ki. Sétálgattam a standok közt és megláttam egy asztalt ami tele volt lovas dolgokkal : nyereg, kantár, fútószár stb.. . Oda mentem és elkezdtem nézegetni hogy mik vannak.Gondoltam veszek Hope-nak felszerelést ami nekem is tetszik. De nem igazán találtam olyan különlegeset.
- Elnézést, -szóltam az eladónak aki egy fiatal lány volt - ezeken a sötét színű felszereléseken kívül van más színű?
- Hát itt nincs de van egy bolt a falu másik végén ahol ilyen rózsaszín cuki kis dolgok vannak,  viszont nagyon drágák.
-Az nem számít! Hogy juttok el oda?
Leírta nekem egy papírra aminek nagyon örültem. Siettem ki a vásárból, hogy minél előbb oda érjek. A nagy sietségben bele ütköztem valakibe. Felkaptuk mind a ketten a fejünket, és egy fiú állt előttem akinek a fejére volt húzva a kapucni és egy szemüveg is volt rajta. Az arcát nem láttam.
- Bocsánat! Nem figyeltem.-kért bocsánatot. A hangja kedves és aranyos volt.
- Jaj ne hogy te kérj bocsánatot!- mosolyogtam rá. Nem láttam az arcát mégis volt benne valami ami nagyon tetszett.
- Nem hívhatlak meg valamire? Vagy ha lenne kedved egy lovagláshoz?- kérdezte.
-De nagyon szívesen!- bólogattam boldogan -A nevem Chyntia Blom, és te ki vagy? Ahogy látom nagyon eltakarod magadat abban a pulcsiban meg a szemüvegben.
- Annyit mondok hogy te biztos ismersz.
Nekem nagyon tetszett a relytéjessége , és a hangja is olyan ismerős volt mintha hallottam volna rádióban vagy tv-ben.
-De ugye majd megtudom ki vagy?
-Persze!- vigyorgott rám.
- Viszont ha nem lenne túl nagy gond neked és lenne rá időd akkor meg mondanád hogy jutok ide? - mutattam fel azt a kis cetlit amire rá volt írva hogy jutok el a lovas boltba.
- Persze gyere elviszlek. Pont a közelében lakok. Vagyis ameddig itt vagyok.

Egy fekete x5-os BMW-be ültünk be aminek az ablaka le volt sötétítve.Hátra ültünk, egy sofőr vezetett. A kapucniját meg a szemüvegét kezdte le venni. Belül tomboltam amikor megláttam mit akar csinálni. Ki lehet az? Azt mondta ismerem őt! Ki az? ki az?

Amikor megláttam az arcát ledermedtem.
Jaden Smith? 

5. Újra ugyan az az érzés..

10 perc gondolkodás után eljutottam odái

g hogy válaszolok. De hogy mit... Jó kérdés. Rettenetesül jól esett Justintól hogy így bocsánatot kért. Talán mégis csak jelentek neki valamit? Remélem...

Stellával lassacskán kikelletünk az ágyból és bementünk a fürdőszobába. Elkezdtük mosni a fogunkat amikor megcsörrent a telefonom, oda rohantam az asztalhoz ahova le volt téve. Még a számban volt a fogkefém és a szám is tiszta hab volt. Ránéztem a telefonra és apa hívott. Ledermedtem... megrémültem. A fog kefe kiesett a számból. Nem tudtam hogy mit tegyek, mit mondjak. Nagyon megijedtem...
- Haló..?- vettem az erőt és felvettem a telefont. A hangom rémült volt.
-Szia Chynti... Gondolom beszélgettél Nickkel..- ez a szó hallatán mikor ezt meghallottam még jobban megrémültem - Remélem fel készültél rá és..- kinyomtam a telefont. Nem tudom miért, de semmi féle képen nem akartam végig hallgatni.
Az ágy felé közeledtem és leültem.Csak magam elé bámultam tátott szájjal. Behunytam a szemem és hátra dőltem. Nem akartam fel fogni hogy pár nap múlva elmegyek. A telefonom egy folytában csörgött.. apa hívott, de nem vettem fel.
- Hova tűntél?-  kérdezte Stella a fürdőszobából kiabálva mikor törölte meg a száját.
-Istenem..Istenem..- suttogtam halkan.
Néztem a plafont és csak néztem. Össze kell magamat szednem! Parancsoltam magamra. Szép lassan felültem és sóhajtottam egyet. Nagy nehezen felálltam és felvettem a fogkefémet a földről ami kiesett a számból, és vissza mentem a fürdőszobába Stellához.
-Jaa.. bocsi. Apa hívott.. de kinyomtam.
-Azért csörgött egy folytában..- mosta meg az arcát a csap alatt - Használhatom az arckrémed?
- Fuu Stella ez a legkisebb gondom hogy mit használsz!- idegesen rákiabáltam Stellára, aki megszeppent- Bocsi, bocsi... nem akartam kiabálni...-kértem tőle bocsánatot.
-Nem baj.- mosolygott rám és simogatta meg a hátamat.

Egy idő múlva úgy kb. dél fele felhívta Stella az anyukáját hogy jöjjön érte. 1-kor már itt is volt. Elbúcsúztunk egymástól mert egy ideig nem fogjuk egymást látni. Mikor elment fel akartam menni a szobámba de valaki megfogta a vállam és vissza rántott. Nick volt az.
- Gyere csak a konyhába, beszélnünk kell..- vezetett a konyhába amitől én ujjabban megijedtem.
-Már megint mi van?
- Apád hívott hogy kinyomtad és nem vetted fel neki a telefont. Chynti ezt nem csinálhatod! A legjobbat akarják neked a szüleid.
- Igen persze azzal hogy elküldenek egy farmra? Nézz már rám! Szerinted én oda való vagyok? - sírtam el magamat - Tudod milyen nehéz volt nekem beilleszkedni? És megint meg kell szoknom mindent. - ordítottam és közben sírtam. Nick megfogott és az ölébe ültetett és próbált megvigasztalni. De én ellöktem magamtól és felszaladtam a szobámba.

^^ 1 nap múlva ^^

Anyáék már haza értek. Már össze kelett pakolnom is... 2 napja sírok. Senki sem fogja föl nekem ez mit jelent. Senki! Nem tudják milyen ha elveszted az édes anyádat és az édes apádat, és az után egy másik családhoz kerülni,elköltözni, és beilleszkedni. Nem értem ebben  mi olyan nehéz hogy felfogják. 5 és után valahogy ki jött a számon hogy hiányzik anya és apa akiket elvesztettem. Azért nem mondtam ezt az utóbbi időben mert megígértem ott Texasban a barátaimnak meg mindenkinek hogy nem fogok össze törni és erős leszek.

-Chynti össze pakoltál? Indulnunk kell.. - szólt be a szobámba anya, miközben a bőröndömnek a cipzárját húztam be.
-Rendben - mondtam szomorúan.
Segített anya levinni a bőröndöt, amíg én elköszöntem mindenkitől a házban ő addig a kocsiba tette a bőröndöt. Apa rám nézett mikor a kocsi ajtaját nyitotta ki Nick és felém közeledett és meg akart ölelni. Én nem hagytam ,hanem el löktem magamtól és becsaptam a kocsi ajtaját. Oda szóltam Nicknek hogy induljon azonnal, apa meg az ablakot kopogtatta hogy húzzam le. A kocsi elindult ,de apa még mindig kocogott a kocsi után. Amikor már kiértünk a kapun csak meg állt és megfordult. Besétált a házba. Potyogtak a könnyeim. Haragudtam nagyon apára is meg anyára is, főleg apára

-Beértünk a faluba.- szólt oda nekem Nick amire én fölriadtam.
Kinéztem az ablakon és tanyákat láttam , lovaló embereket , és teheneket. Nekem erre a válaszom: Fúúj. De mégis csak volt valami ami tetszett nagyon, olyan érzésem volt mintha voltam már volna itt, és ez tetszett.
Megérkeztünk a nagy bácsikám házához. Ami egy nagy emeletes ház volt, a kert végén egy legelő ahol lovak voltak, és sok állat.
Kiszálltam a kocsiból és kezdtem felmérni a terepet. Egy fiú köszönt oda.
-Helló, segíthetek valamiben?- a srác a háznál ült, a terasz lépcsőjénél. Leugrott hozzám és a kezét nyújtotta- Én Jackon Still vagyok.- egy nagy mosollyal az arcán ami elég aranyos volt.
- Szia..Don bácsikám lakik itt. És idekötöztettek egy hónapra- húztam a számat- de amúgy Chynty vagyok.- de nem nyújtottam a kezemet mert elég piszkos volt a fiú ahogy láttam.
- Ja értem akkor fáradj be. Don nem sokára haza ér. Addig ülj le.-vezetett be a házba.
Jaj ne. Érzem azt hogy itt is nehéz lesz. Hajtottam le a fejemet.
Na és..- szót hozzám a fiú.

4. Rosszabb ennél már nem lehet..

Rosszabb ennél már nem lehet..

Megérkeztünk és besétáltunk a konyhába.Nick egy pohár tejet öntött magának ki és leült.
-Köszi Nick hogy eljöttél értünk...-mondtam neki.
-Kérlek Stella menj fel Chyntia szobájába és pakolj le! Chynti is mindjárt megy.- szólt Stellának.
Nem értettem miért küldte föl Stellát. Féltem hogy valamit rosszat akar közölni velem... Talán azt amit apu megakart velem beszélni? Remélem semmi rossz nem történt. Ránéztem Nickre értelmetlenül és megkérdeztem tőle hogy van-e valami gond.
-Háát nevezhetjük gondnak, de ne akadj ki.- megijedten ültem le mellé - szóval... Apád megkért , hogy közöljem veled, hogy holnap után elküld a nagybácsikádhoz egy hónapra!
- Tessék? Ugye te csak szórakozol velem? Nem..nem.. ez nem lehet igaz!- ugrottam fel a székről.
- Nyugodj meg és ülj le a helyedre!- szólt rám.
-Kérlek mond azt hogy ez nem igaz!- tettem össze a kezemet és könyörögve álltam elé.
- Sajnos igaz.... Apád szerint nem tesz neked jót ez az itt lét! Túl sokat költesz, a családoddal alig foglalkozol és sosem vagy itthon! Más szóval elszálltál magadtól! A nagy bácsikád egy farmon él ahol sok a munka! Segíthetnél neki!- a szemeim majdnem kiugrottak! Azt hittem nem jól hallok! Ezt nem tehették meg velem hogy elküldenek egy olyan helyre ahol télen-nyáron gumicsizmában járnak az emberek, és tyúkok ,tehenek,kecskék közt élnek! Ott nincs egy jó butik vagy egy bevásárló központ.. Na hát a fiúk? Szeplős,szalma kalapos, szakadt , lovas ruhákban járnak. A lányok meg mintha sosem hallottak volna a divat kifejezésről. Egy percig sem tudnák ott meg maradni! Azt hiszik apáék hogy majd én teheneket meg tyúkokat fogok etetni? Meg kecskét fejni? Guess és Louis Vuitton táskákban, Michael Kors cipőkben és Armani ruhákban járok. Csak luxus boltok,ruhák! Semmi más.
Felrohantam a szobámba idegesen, és elmeséltem Stellának mi történt.
-Te jó ég.-lepődött meg Stella- én egy percet sem bírnák ki nélküled! Főleg egy hónapot...
-Én sem...
-Nem...Nem mehetsz el! Nem engedem..- Stella parancsolta meg nekem... de én tudtam hogy ilyennel nem szórakoznak a szüleim.
-Holnap reggel felhívom anyut és aput, megpróbálom megbeszélni ezt velük.- bíztam benne hogy megtudom győzni a szülőket hogy ne küldjenek el engem- Na gyere fürödjünk le és nézzünk meg egy jó filmet!- Stella bement a fürdőszobába és megengedte a vizet. Én addig a laptopomat kapcsoltam be és egy jó filmet keresgéltem, de nem igazán érdekeltek a filmek. Csak a mai nap járt az eszemben..
Ennyire szörnyű napom még életemben nem volt a pár évvel ezelőtti tragédia után. De még mi vár rám? Sokkal rosszabb. Félek! Megint olyan érzésem van mikor eljöttem Texasból. Újra a beilleszkedés, meg a megszokás! Ugye ez egy rossz álom? Ébredjek föl azonnal... Senkinek nem kívántam ezt az érzést,SENKINEK!
Már egy könny csepp csordult le a szememből. Küzdöttem hogy el ne bőgjem magam. De végül zokogni kezdtem. Stella kirohant a fürdőszobából ami közvetlen a szobámban van.
-Chynti! Chynti!- futott az ágyhoz ahol zokogtam és próbált megnyugtatni- Nyugodj meg, minden rendbe fog jönni!-Stella tudta hogy miért sírok, tudta hogy a mai nap nagyon meg viselt.
Hálás vagyok neki mert mindig kiállt mellettem mikor én azt nem tettem ritkán. Amikor gondom volt meghallgatott és letörölte a könnyeket az arcomból. Ő segített nekem beilleszkedni ami nekem sokat jelent.Mindent tudd rólam... még azt is hányszor sírtam sötétben a szobám sarkában. Ezért is ő a legjobb barátnőm.

-Megnyugodtál?-kérdezte Stella pár perc után mikor már látta , hogy kezdem abba hagyni a zokogást.
Én csak bólogattam... az arcom vörös volt a sírástól.
- A-aludjunk..-dadogtam.
-Egyet értek...
Hátra dőltünk az ágyban és magunkra húztuk a lepedőt. Megfogtuk egymás kezét és szép lassan el aludtunk.

*driind.driing*
A telefonom jelzett. Üzenetem jött, megnéztem és Justin írt.. ledöbbentem mikor elolvastam. Egy pillanatra meg állt a szívem, és újra elolvastam. Egy mosoly húzódott az arcomra. Stella kezdett ébredezni és kérdezte miért mosolygok. Hangosan felolvastam neki a következőt :

Jó reggelt szépséges király kis asszony!

Sajnálom amit tettem tegnap, hogy ott hagytalak titeket. Egy idióta vagyok...Kicsit leittuk magunkat és csak úgy elindultunk a többiekkel! Még hozzá Markkal is össze vesztünk...De gondolom tudod. Tényleg nagyon de nagyon sajnálom! Remélem még adsz egy esélyt és meg megboccsáltasz nekem. De ha még sem tisztában vagyok azzal amit tettem!

Bocsánat!

és nagyon jól éreztem veled magam tegnap...

Sok csók, Justin.

-Hűűhaaa-mondta Stella ledöbbenve- erre én nem számítottam volna..
-Én sem..-és közben mosolyogva olvastam el újra és újra az üzenetet.
Stella megölelt és meg kérdezte hogy mit-e válaszolok, aztán leesett hogy ja tényleg válaszolnom is kéne nem?Mit válaszoljak egyáltalán..dermedtem le.